Itt Esztergomban még mindenki emlékszik a 2004-es vízszennyezés történetére. A dorogi veszélyeshulladék-égetőből két vasúti kocsira való veszélyes – zömében gyógyszergyári – hulladék, került a Kenyérmezei patakba, onnan pedig a Dunába, nem messze Esztergom pari szűrésű ivóvízkútjaitól. Ezt követően az esztergomi csapvízben számos toxikus vegyületet, köztük gyógyszereket (pl. Cavinton) sikerült kimutatni.

Egyszeri szennyezés a kutak közelében, így érthető, hogy a szennyezés megjelent a csapvízben is, de vajon egy direkt szennyezéstől függetlenül vajon milyen gyógyszermaradványok jelenhetnek meg csapvizünkben?

A kérdés nagyon népszerű mostanában és nincs rá igazán pontos válasz. 2014-ben egy brit kutatás mutatta ki, hogy a londoniak ivóvízében megjelent a kokain, mert annyian használnak kábítószereket, hogy az a folyóba kerülve visszajuthat a csapvízen keresztül az emberi szervezetbe is. A jelenség globális. Egyre több gyógyszer fogyasztunk, ami aztán kikerül a környezetbe, így a vizekbe is, és előbb vagy utóbb utat talál az emberhez.

De vajon van-e ez akkora mennyiség, hogy érdemes rajta aggódni vagy sem? A vélemények megoszlanak. Dr. Czeizel Endre a világhírű professzor szerint igen. A férfiak spermium száma az utóbbi évtizedekben átlagosan felére harmadára esett vissza. A csökkenés időben egybeesik az első fogamzásgátlók megjelenésével, így nem zárható ki, hogy a női hormonok megjelenése a környezetben károsan hat a spermiumszámra is.

Budapesten a becslések szerint évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába. Ezek kimutatás az élővizekben sokáig lehetetlen volt, mert nem voltak rá megfelelő műszerek, és a kutatók úgy gondolták, hogy ezek az anyagok a környezetbe jutva lebomlanak. Ahogy az analitika fejlődött kiderült, hogy a helyzet sajnos közel sem ez. A kikerülő hormonok és gyógyszermaradványok a természetben nem vagy kevéssé bomlanak le, és károsítják az élővilágot. A természetes vizekben Braziliától Olaszországon át Svájcig mindenütt kimutatták a gyógyszermaradványokat. Németországban a csapvízben is sikerült ez a mutatvány.

ÉS ma már Magyarországon is. Az Index.hu kért fel egy akkreditált laboratóriumot, hogy vizsgálja meg a Duna és a budapesti csapvíz minőségét. Vajon itt kimutathatóak-e a gyógyszermaradványok.

A Dunában a szermaradványok kimutathatóak voltak, de olyan kis mennyiségben, hogy tízezer köbméter vizet kellett volna meginni a Duna vizéből, hogy összejöjjön egy tasaknyi hatóanyag. A csapvízben pedig a mérési hiba határán mozgott a kimutatott szennyezők mennyisége. A MAVISZ konferenciáján hasonló adatok hangzottak el: 100 ezer liter vizet kellene meginnunk a budapesti csapvízből, hogy egy fogamzásgátló tablettára való hatóanyag összejöjjön.

Az adatok szerint tehát a csapvíz nem jelent kockázatot. De ha valaki szeretné a minimális kockázatot még tovább csökkenteni az fogyaszthat csökkentett deutérium tartalmú vizet, vagy használhat szűrőket. Ezekkel a kockázat még tovább csökkenthető.

A problémát tehát nem is annyira egy-egy szennyezőforrás és beviteli út jelenti, hanem inkább az, hogy ezek a hatások összeadódnak.  Az élelmiszertől kezdve a levegőn át rengeteg toxikus anyaggal találkozunk. Ezek koncentrációja jellemzően elenyésző, de a sok forrás együttesen mégis aggasztónak tűnik.